még mindig harmadik hét, október 5

Ma szerda van, nem dolgozom. Tegnap reggel (azaz kedden) voltam futni, annak ellenére, hogy Dél-Franciaországban 7-negyed 8 körül éppen csak kezd világosodni. Reggel fél7-kor még tök sötét van. Mostanában elég jól ment a keveset evés is, de estére totálisan készen voltam lelkileg, és bánatomban iszonyatosan bekajáltam mindenféle fehérlisztes-cukros vackot. Ezért elhatároztam, hogy ma gyümölcsnapot tartok. Remélem, így kevesebb rakódik le. Lehet, hogy azért nem tudom abbahagyni a zabálást, mert túl nagy kihívásnak érzem azt, hogy soha többé nem ehetek édességet.....És megszegem, mert el sem hiszem, hogy be tudom tartani. Viszont lehet, hogy ha engedélyezem magamnak a zabálós nap után gyümölcsnap kombót, akkor a tiltott gyümölcs veszít édességéből. Végül is, anno a 90 napostól is sokat fogytam, és szerintem azért, mert nem volt tilos szénhidrát napon zabálni, viszont azt le kellett vezekelni egy gyümölcsnappal. Szóval nem volt értelme önostorzni. Zabáltál, kisanyám? Akkor tessék szépen böjtölni másnap, nem pedig siránkozni, hogy jahhhhajjjj, már megint bekanalaztam egy üveg nutellát fél kiló fehér kenyérrel. A bűntudatnak és önostorozásnak ugyanis fontos szerepe van az én kicsi életemben. Talán az evészavaraim is arra próbálnak ráébreszteni, hogy foglalkozzak többet a folyamatos bűntudat, és bűntudat - önostorozás iránti vágy kettősével.

Nagyon készen voltam lelkileg, és csodával határosnak tartom, hogy lenyomtam a fegyencedzést ennek ellenére is, azt hittem, nem leszek rá képes. De mégis. Ezért adtam is magamnak egy pirospontot.

Bemelegítésnek az első lépésből csináltam 15 - öt mind a négy gyakorlatból.

Has: a második lépésből (térdemelés fekvésben) ment a  3X 35, így itt lépek a harmadik lépésre szombaton

Guggolás: második lépés (bicska guggolás) : 3X20 ment így elsőre. Lehet hogy ment volna több is, de "hagyni akartam a tankban" kicsit, ahogy a könyv javasolja. Meg így nagyjából szabályosan meg tudtam csinálni. Én mindig is imádtam a guggolást. Valóban pokoli nehéz. Még a Rubint Réka DVD-ken találkoztam vele először. Hihetetlen, hogy 2-2,5 éve edzettem, és a Réka-féle  már csak 4X8, és még egyszer már csak 4X8 guggolások még ennyi idő után is kikészítettek, remegett a térdem, és sírni tudtam volna a fájdalomtól. Viszont most, a bicska guggolás kapcsán rájöttem, hogy talán nem is csináltam szabályosan...Az, hogy a fegyencedzésben kapaszkodni kell egy székbe, ösztönöz arra, hogy figyeljek, a vádlim valóban maradjon egyenes, és ne csaljam el a gyakorlatot azzal, hogy előrenyomom a térdemet. Ezáltal ugyanis nem csak könnyebbé válik a gyakorlat, hanem még elkövetem a "TÉRD SOHA NEM MEGY A BOKA ELÉ" nevű főben járó fitnessz-vétséget. Még azt is imádom ebben a gyakorlatban, hogy a széken kapaszkodás hatására figyelek arra, hogy egyenesen tartsam a hátamat, ez pedig csak úgy lehetséges, ha a hasamat is megfeszítem, tehát az is dolgozik. Durva, mi? A szék ráadásul az egyensúly-érzékem fejlesztésében is segít. Olyannal ugyanis én nemigen rendelkezem, hátul álltam, amikor az egyensúly-érzéket osztogatták. Mindig is nehezemre esett megtalálni az egyensúlyt, test és lelki értelemben egyaránt.

ó jeeee. Az a legjobb a fegyencedzésben, hogy pont az olyan, testtudatossággal és ügyességgel nem rendelkező, és minden gyakorlatot szabálytalanul és bénán végrehajtó balfékeknek készült, mint én. Szóval szerintem abban más, mint a DVD-k meg az edzőtermi alakformáló órák, hogy nem feltételezi rólad, hogy bármilyen torna-mozdulatot meg tudsz csinálni szabályosan. És milyen jól teszi, hogy nem feltételezi. Legalábbis rólam nem. Tényleg segít ez a lépésről lépésre haladó módszer abban, hogy rájöjjek a szabálytalanságaimra és a hibáimra.

Fekvőtámasz: Második lépés: Fekvőtámasz előredőlve: 3X15 ment elsőre.
Ebben most az tetszett, hogy egyrészt érzem azt, hogy meg kell erősítenem a könyökömet és a csuklómat. A könyv is ír arról, hogy sok ember azért nem tud gyakorlatokat megcsinálni, mert nem elég hajlékony, gyengék az ízületei, vagy nincs egyensúlyérzéke. A gyakorlatokhoz ugyanis ezekre a nem elhanyagolandó képességekre is szükség van, nem csak a nyers erőre. Ennek a gyakorlatnak a során ezt jól megéreztem. Ami még jó volt benne, hogy meg tudtam találni azt a pózt, ahol nem emelkedik el a sarkam a talajtól, és mégis egyenes marad a hátam. Nekem sokszor probléma a sima fekvőtámasz során, hogy (a) fáj a csuklóm, könyököm -(gyenge ízületek, ebben ez a gyakorlat segít nekem), a másik gondom (b) pedig az, hogy túlságosan kinyomom a fenekemet. Nem tudom egy vonalban tartani a testemet fekvőtámasz közben. Viszont ennek a gyakorlatnak a során tök jól megéreztem ezt is. Ha ugyanis nyújtott a karom, és lent van a sarkam, akkor mindenképpen egyenes a hátam. Legalábbis ebben a pózban. Megint segített a fegyencedzés abban, hogy rájöjjek, miért csináltam rosszul a fekvőtámaszt a múltban. Szóval ismét kaptam egy kis testtudatosság-fejlesztést, valamint bónuszként valóban éreztem, hogy az achilles-inaim, és a rettentően merev és letapadt, úszás közben gyakran begörcsölő vádlim is kellemesen megnyúlik.

Húzódzkodás: Itt már másodjára csináltam a második lépést. Az asztalra felhúzódzkodából 6X5-öt tudok megcsinálni. Lehet, hogy csökkentenem kéne az adagot, és nincs értelme 6X5-nek? Legyen 3X5? Nem tudom. Ez ugyanis gondolom azt jelenti, hogy egyelőre 5-öt tudok megcsinálni/ egy szuszra. Tehát felesleges 6X5-öt megcsinálnom, mert az már csak kardiózás. Talán szembe kellene néznem azzal az aprócska ténnyel, hogy nem, nem tudok megcsinálni 5-nél többet egyszerre, és fel kell dolgoznom azt is, hogy bár a 6X5 is harminc és a 3X10 is, mégsem jelenti ugyanazt a kettő. Az egyik ugyanis 30, a másik egy híján 31. Ennyi.

Ezt követően még lenyújtottam, és remek volt érezni azt a kellemes és megszokott feszülést és tónusosságot, ami valóban átjárja a testemet, pont mint régen, az edzőtermi edzések után. Egyelőre nagyon elégedett vagyok a fegyencedzéssel. Nem hittem volna, hogy gépek nélkül is lehet ilyen izomlázat és feszülést produkálni. Tényleg érzem, hogy mindenhol megmozgat. Ráadásul kevés idő, ingyen van, és valóban nem kell hozzá semmilyen segédeszköz, és sehová sem kell menni.