Sajnos hétfőn és kedden nem sportoltam semmit. Valahogy este már nincs kedvem a suli után, és többnyire együtt vacsizunk Maggival, a német lakótársammal olyan 8 körül. Ő később ér haza, és utál egyedül enni. Aztán többnyire legalább 10-ig beszélgetünk, utána pedig hulla vagyok. Régen is ez volt, az este nekem mindig tök hamar elmegy, és nem tudok sportolni akkor, kivéve, ha munka után rögtön nekikezdek. Nincs előtte cigi, nincs előtte kaja, vagy netezgetés. Neki kell állnom és kész. Viszont ami tényleg felemelő, az a reggeli sportolás. Kiugrasz az ágyból reggel 6 - kor, egy óra edzés, hétre már meg is vagy, és kezdődhet a nap, még rengeteg időm van elkészíteni egy finom, és egészséges reggelit, kávézni, kiválasztani, hogy milyen ruhát veszek fel, esetleg kicsit meditálni, zuhanyozni, megcsinálni a hajamat, sminkelni. Imádom azt, amikor jól kihasználom a reggelt, és úgy indul a napom, hogy már egy halom kötelezettséget letudtam aznapra. Az edzés feltölt energiával, egész napra való jókedvvel és önbizalommal, és sokkal több erőm van mindenhez. Az esti edzés is jó, de sokszor túlságosan felpörget, és későn tudok csak elaludni, ráadásul sokszor csak nemakarva-nyögve tudok nekikezdeni.
Ez Pesten könnyű volt, mindig idejében keltem. Rájöttem, hogy ez azért is sikerült, mert nyáron már korán világos van.
Na,itt Franciaországban nem ez a helyzet. Reggel 7-kor éppen hogy csak világos van, viszont este csak 9 körül kezd sötétedni. Még mindig. És még mindig 30 fok van délben, ó, jeeeee!!!! Imádom, még mindig javában a nyári cuccaimat hordom.
Szerdánként nem dolgozom, ezért sikerült lenyomni a fegyencedzést:
Lábemelés első lépcső: 1X40, 1X35, 1X20...Hát, a végére kissé elfáradtam, ez tényleg kemény. Viszont néztem magamat a tükörben, és nem vagyok benne biztos, hogy jól csinálom. Még egyszer megnézem a könyvet. Ha ugyanis lecsúszom a fenekemmel a szék szélére, akkor magasabbra tudom húzni a lábamat. Vajon ez csalás? Ráadásul, néha észreszeveszem, hogy ha összegörnyedek, akkor könnyebb a gyakorlat. Ezt is megnézem, hogy a hátamnak végig egyenesnek kellene -e maradnia. Mert ha igen, akkor lehet hogy még mindig csak 10-et tudok belőle csinálni, nem 40-et....
Fekvőtámasz falnál: 3X40
ebből lenyomtam gond nélkül a 3X40-et, jól is csináltam szerintem, azért a végére már tök nehéz volt, és meg is izzadtam. Szerintem ezt jól csináltam. Következő napon jöhet a második lépés.
Guggolás gyertyában:1X40, 1X35, 1X20
Ez már sokkal szabályosabbra sikerült, mint múltkor, jobban ki tudom húzni magamat gyertyában, és magasabbra tudom emelni a lábamat. Azért a végére elfáradtam, háromszor negyvenet akartam, de nem sikerült. Nem tudom, hogy menjek-e vissza 3X20-ra, vagy próbálkozzak addig a 3X40-nel amíg nem sikerül...Azért veszélyesnek érzem ezt a pózt, félek, hogy meghúzom magamat, ezért követni fogom a "mindig hagyj egy kis erőt a tankban" elvet.
Örülök, hogy ma lenyomtam az edzést, sajnos hétfőn és kedden nem mozogtam, de ezen most már nem tudok változtatni, nem ostorozom magamat, inkább a jövőre koncentrálok. Most azt találtam ki, hogy a három szabad napomon, szerdán, szombaton és vasárnap fogom nyomni a fegyencedzést, mert akkor több időm van, és emellé beiktatok két futást hétfőn kedden csütörtökön vagy pénteken. Mivel ennek a hétnek az elejét elcsesztem, ezért csütörtökön és pénteken elmegyek futni, szombat vasárnap pedig vár a fegyencedzés. Sajnos (vagyis hál istennek) csütörtökön Toulouse-ba megyük, lesz ott az önkénteseknek egy szemináriuma. Remélem, lesz lehetőségünk megnézni Toulouse-t kicsit jobban, hiszen még nem láttuk normálisan, bár csak egy óra..Viszont lehet, hogy így aznap már nem megyek futni...Akkor viszont szombaton kell még lenyomnom egy futást. Ezek a tervek. Istenem, adj erőt, hogy sikerüljön. A régi kondimat, és a régi testemet akarooooom!!!!!
Sajnos péntek óta elég durva evéskényszerem volt. Ráadásul itt rengeteg finomabbnál finomabb sajtot és mousse au chocolate-ot lehet venni. Imádom a mousee au chocolate-ot. Nem tudom, mennyit kellene ennem belőle, hogy elég legyen. De nem szabad ilyeneket vennem, drága is, és csak 8-as kiszerelésben lehet kapni, ami veszélyes. Amúgy ezt eléggé utálom, hogy mindent, a joghurttól, csokitól megkezdve müzliszeleten át minimum 8-asával lehet venni. Persze, megéri, csak tök nagy a kísértés mindet felfalni. Ugyanakkor könnyebb megállni, hogy egyáltalán ne vegyünk ilyeneket, mert akkor egyszerre kell érte sok pénzt kiadni, és nehéz hazacipelni. Ugyanakkor oda kellene figyelnem az inzulinrezisztenciámra is. Egyáltalán nem kellene cukrot ennem. A fehér liszt nélkül el vagyok, az oké. De a csokoládé mousse-ok, pudingok, Creme Catalan, zsíros, isteni sajtok, csokoládé szuflék....ahhhh. Bár lehet, ha végigeszem egyszer a palettát, akkor már nem is lesz érdekes és újdonság....Szerencsére ma nem kívánom az édességet. Remélem, ez így is marad, és szépen lassan vissza tudok térni a jó kis IR diétához, amit nagyon nem kellene abbahagynom, ha nem akarok cukorbeteg és meddő lenni.
2011. szeptember 28., szerda
2011. szeptember 25., vasárnap
vasárnap
Futás: 1 óra.
Tök jó vagyok, végül egy órát futottam, nem 40 percet. Gyönyörű idő van itt, kb 30 fok, és Castres város szélén, ahol önkétenskedem, van egy csodás park. A város kis folyója is átfolyik rajta. Annyira jól éreztem ott magamat futás közben, hogy nem akaródzott abbahagyni.
Ma még van egy kis dolgom, de lehet, hogy ha lesz kedvem, még lenyomok egy fegyencedzést a nap végéig. Így lenne három nap a héten, amikor edzettem, plusz a két kardió. Meglátjuk....
Tök jó vagyok, végül egy órát futottam, nem 40 percet. Gyönyörű idő van itt, kb 30 fok, és Castres város szélén, ahol önkétenskedem, van egy csodás park. A város kis folyója is átfolyik rajta. Annyira jól éreztem ott magamat futás közben, hogy nem akaródzott abbahagyni.
Ma még van egy kis dolgom, de lehet, hogy ha lesz kedvem, még lenyomok egy fegyencedzést a nap végéig. Így lenne három nap a héten, amikor edzettem, plusz a két kardió. Meglátjuk....
2011. szeptember 24., szombat
Elöljáróban
26 éves, eredetileg Szabolcs megyei lány vagyok, aki a budapesti multinál meglévő biztos állását franciaországi önkénteskedésre cserélte, a buliktól hangos nagyvárosi létet pedig vidékies nyugalomra.
Önkéntesként nem engedhetem meg magamnak az edzőtermi bérletet, viszont azt sem, hogy elhízzak, és elveszítsem a kondimat. Ezért most elkezdem a fegyenc edzést, mellette pedig futni fogok, mint régen. Jelenlegi súlyom 54 kg. Most IR diétát tartok, melyet sajna heti 1-2 alkalommal falási rohamok szakítanak meg.
A sport csak 18 éves korom óta érdekel. Több súlyvesztés és elhízás áll a hátam mögött, a legtöbb 68 kg, a legkevesebb 48 kg volt a 163 centimhez. A sport mindig is erősített és felemelt, testben és lélekben is. Általa naponta megismerhetem, legyőzhetem és megszerethetem önmagam
Nagy szerelmem a futás, és minden, ami súlyzóval kapcsolatos. Az alakformáló óráktól és DVD-ktől fokozatosan eljutottam az edzőterembe, majd személyi edzőhöz járásig, a testmozgás és a tudatosan felépített edzés közötti különbség felismeréséig. Próbáltam a Jiu-Jitsu-t, a jógát, a body art-ot, a pilatest, a step aerobic-ot, és 24 évesen a víziszonyomat is legyőztem, megtanultam úszni, szintén edző segítségével. Szeretnék még megtanulni valamilyen táncot, és tervezem egy személyi edzői képesítés megszerzését.
Önkéntesként nem engedhetem meg magamnak az edzőtermi bérletet, viszont azt sem, hogy elhízzak, és elveszítsem a kondimat. Ezért most elkezdem a fegyenc edzést, mellette pedig futni fogok, mint régen. Jelenlegi súlyom 54 kg. Most IR diétát tartok, melyet sajna heti 1-2 alkalommal falási rohamok szakítanak meg.
A sport csak 18 éves korom óta érdekel. Több súlyvesztés és elhízás áll a hátam mögött, a legtöbb 68 kg, a legkevesebb 48 kg volt a 163 centimhez. A sport mindig is erősített és felemelt, testben és lélekben is. Általa naponta megismerhetem, legyőzhetem és megszerethetem önmagam
Nagy szerelmem a futás, és minden, ami súlyzóval kapcsolatos. Az alakformáló óráktól és DVD-ktől fokozatosan eljutottam az edzőterembe, majd személyi edzőhöz járásig, a testmozgás és a tudatosan felépített edzés közötti különbség felismeréséig. Próbáltam a Jiu-Jitsu-t, a jógát, a body art-ot, a pilatest, a step aerobic-ot, és 24 évesen a víziszonyomat is legyőztem, megtanultam úszni, szintén edző segítségével. Szeretnék még megtanulni valamilyen táncot, és tervezem egy személyi edzői képesítés megszerzését.
Első hét szeptember 19-25
Kedd: Futás 40 perc
Szerda Fegyencedzés
1.1 fekvőtámasz falnál 2X25
2.1. lábemelés 2.25
Szombat fegyencedzés
húzódzkodás falnál 2X20
guggolás gyertyaállásban 2X25
Három hete vagyok Franciaországban, (erről írok egy másik blogot: http://www.followanetttofrance.blogspot.com/)
Végre újra elkezdtem sportolni, akkor is,ha jóval kisebb intenzitással, mint korábban. 2008 szeptembere óta most fordult elő először, hogy több, mint két hetet töltöttem el sportolás nélkül. Igen. Augusztus 4-e óta SEMMIT nem mozogtam. Ez borzasztó. Remélem, ennek mostantól vége.
A heti kétszer 40 perc futó edzés szerintem elég kardiónak, régen sem kardióztam ennél többet. Emellett lépcsőzök a másodikra, mert nincs lift, és bringával járok mindenhová, mert a kisvárosban nincs metró, mint szeretett fővárosunkban, annyira viszont azért nem kicsi, hogy mindenhová gyalog járjak. Ja, és a gyerekkel való napi minimum fél órás szaladgálás és focizás is jót tesz.
A gondom viszont a súlyzós edzés. Azt már régóta megfigyeltem, hogy a futás nem elég, ha szép feszes és izmos testet akarok. Életemben először Rubint Réka alakformáló DVD-inek rendszeres használata után vettem észre, hogy Jéééé, feszes a combom, keményebb a fenekem, megfeszül a hasam, jobb a tartásom, szebb a járásom. Valamint a fogyás is felgyorsul, meglódul az anyagcserém, az edzős napokon pedig eszembe se jut az édesség. Hát igen. Ezt adja a súlyzós edzés, bármennyire is imádom a futást, az kevés ehhez. Viszont az erősítés kardio nélkül szintén kevés, mert bár szép feszes vagyok, a lépcsőn felszaladás lihegést okoz. Egyszóval nem lesz állóképességem.
Ma már egyre több nő tudja, hogy ez nekünk is kell, nem csak a pasiknak. Az is tévhit, hogy a súlyzós edzéstől NDK-s súlyemelőnő-külsőnk lesz. Ez hülyeség, a hormonháztartásunk sem engedi, hogy úgy nézzünk ki, mint a gyúrós pasik, ráadásul én sosem pumpáltam magamat proteinnel, mint a testépítő férfiak vagy nők. Amikor a fitness DVD-k és a csoportos alakformáló órák nem okoztak izomlázat, magazinok fotói alapján és netes edzéstervek segítségével elkezdtem gépeken is edzeni. Bármennyit is olvastam azonban ebben a témában, sokszor nem voltam biztos benne, hogy jól tartom -e magamat a gépen, elegendő sorozatot csinálok -e elegendő súllyal, jó -e a sorrend, nem hagyok-e ki valamilyen izmot. Ezért személyi edzőhöz kezdtem járni. Eddig nekem ez vált be a legjobban, mint mozgásforma. Nagyon jó szakembert sikerült találnom, aki rengeteget beszélt nekem anatómiáról, táplálkozásról, kémiai folyamatokról, lelki tényezőkről. Olyan edző volt, aki hivatásnak tartotta, amit csinál, nem csajozni járt a terembe. Sokan mondják, hogy egy ponton túl már nem is tudomány, inkább egyfajta művészet felismerni, hogy most melyik izmot kell erősíteni, milyen gyakorlatra van szükség. (Wade is ír erről a Fegyencedzés c. könyvben, A test bölcsessége című fejezetben). Az edző valóban ráérzett arra, hogy nekem személy szerint mire kell többet edzenem, és mire kevesebbet. Ezt nem adja meg semmilyen csoportos foglalkozás, sem DVD vagy könyv. Ha újra jobban keresek, újra járok edzőhöz. A személyre szabott szakemberi segítség nekem eddig még mindig bevált, legyen szó sportról, táplálkozásról, lelki problémákról, nyelvtanulásról.
Amíg itt vagyok, addig viszont marad a fegyencedzés. Ezt a hetet bevezetőnek szántam. Mivel egy hónapja egy középhaladó, osztott háromnapos edzéstervet csináltam teremben, annyira nem rossz a kondim így 6 hét kihagyás után sem. Ennek ellenére minden gyakorlatnak az első lépésvel kezdtem. Mindenből tudtam produkálni a középhaladó sorozatmennyiséget. Két napon edzettem, egyiken a fekvőtámaszt és lábemelést, másikon a húzódzkodást és guggolást csináltam.
Bár aggódtam, hogy túl könnyű lesz, a szerző rengeteget beszélt a gyakorlatok pontos elsajátításáról, a kapkodás mellőzéséről. Ezért eldöntöttem, rászánom az időt, és kezdem az elején, hogy valóban helyesen megtanuljam a gyakorlatokat. A fekvőtámasz és a lábemelés jól ment, lett izomlázam. Jövő héten szerintem emelem az ismétlésszámot, A vízszintes húzódzkodás túl könnyű, ott szerintem léphetek a második lépésre. A gyertyában guggolás nem nehéz, viszont az egyensúlyomat nagyon nehéz megtartanom, és nem tudom magamat kiegyenesíteni, mert félek, hogy eldőlök. Szóval ott nem az a baj, hogy nem vagyok elég erős hozzá, szerintem elég könnyű gyakorlat. Viszont az egyensúly érzékem, és koordinációs képességem ezek szerint javításra szorul. Ezért addig próbálkozom a gyertyás guggolással, amíg tökéletesen meg nem tudom csinálni, ebből az egyből nem növelek sorozatszámot. A híddal és fejjel lefelé fekvőtámasszal nem foglalkozom egyelőre. Wade sem ajánlja kezdőknek, és a többi fegyencedző blogger is csak később kezdte el.
Jómagam is megtapasztaltam, amit Wade ír: Aki az elején túlhajtja magát, hamarabb elveszti a motivációját, mint aki kis lépésekkel halad a cél felé. Engem a túlzott elvárások mindig kifárasztottak, és kudarcélményeket okoztak. Ellenben ha csak apró lépésekben haladtam a cél felé, akkor egymást érték a sikerélmények, és a lelkesedésem sem hagyott alább.
Remélem, hogy ez a blog segít nekem, hogy ne hagyjam abba a sportot, és végre ki tudjak szabadulni az evés és hízás fogságából. Ezáltal mások is megláthatnák azt a pillangót, aki most egy zsírból és bánatból készült bábba van belevarrva, amiből hiába próbál kitörni.
Szerda Fegyencedzés
1.1 fekvőtámasz falnál 2X25
2.1. lábemelés 2.25
Szombat fegyencedzés
húzódzkodás falnál 2X20
guggolás gyertyaállásban 2X25
Három hete vagyok Franciaországban, (erről írok egy másik blogot: http://www.followanetttofrance.blogspot.com/)
Végre újra elkezdtem sportolni, akkor is,ha jóval kisebb intenzitással, mint korábban. 2008 szeptembere óta most fordult elő először, hogy több, mint két hetet töltöttem el sportolás nélkül. Igen. Augusztus 4-e óta SEMMIT nem mozogtam. Ez borzasztó. Remélem, ennek mostantól vége.
A heti kétszer 40 perc futó edzés szerintem elég kardiónak, régen sem kardióztam ennél többet. Emellett lépcsőzök a másodikra, mert nincs lift, és bringával járok mindenhová, mert a kisvárosban nincs metró, mint szeretett fővárosunkban, annyira viszont azért nem kicsi, hogy mindenhová gyalog járjak. Ja, és a gyerekkel való napi minimum fél órás szaladgálás és focizás is jót tesz.
A gondom viszont a súlyzós edzés. Azt már régóta megfigyeltem, hogy a futás nem elég, ha szép feszes és izmos testet akarok. Életemben először Rubint Réka alakformáló DVD-inek rendszeres használata után vettem észre, hogy Jéééé, feszes a combom, keményebb a fenekem, megfeszül a hasam, jobb a tartásom, szebb a járásom. Valamint a fogyás is felgyorsul, meglódul az anyagcserém, az edzős napokon pedig eszembe se jut az édesség. Hát igen. Ezt adja a súlyzós edzés, bármennyire is imádom a futást, az kevés ehhez. Viszont az erősítés kardio nélkül szintén kevés, mert bár szép feszes vagyok, a lépcsőn felszaladás lihegést okoz. Egyszóval nem lesz állóképességem.
Ma már egyre több nő tudja, hogy ez nekünk is kell, nem csak a pasiknak. Az is tévhit, hogy a súlyzós edzéstől NDK-s súlyemelőnő-külsőnk lesz. Ez hülyeség, a hormonháztartásunk sem engedi, hogy úgy nézzünk ki, mint a gyúrós pasik, ráadásul én sosem pumpáltam magamat proteinnel, mint a testépítő férfiak vagy nők. Amikor a fitness DVD-k és a csoportos alakformáló órák nem okoztak izomlázat, magazinok fotói alapján és netes edzéstervek segítségével elkezdtem gépeken is edzeni. Bármennyit is olvastam azonban ebben a témában, sokszor nem voltam biztos benne, hogy jól tartom -e magamat a gépen, elegendő sorozatot csinálok -e elegendő súllyal, jó -e a sorrend, nem hagyok-e ki valamilyen izmot. Ezért személyi edzőhöz kezdtem járni. Eddig nekem ez vált be a legjobban, mint mozgásforma. Nagyon jó szakembert sikerült találnom, aki rengeteget beszélt nekem anatómiáról, táplálkozásról, kémiai folyamatokról, lelki tényezőkről. Olyan edző volt, aki hivatásnak tartotta, amit csinál, nem csajozni járt a terembe. Sokan mondják, hogy egy ponton túl már nem is tudomány, inkább egyfajta művészet felismerni, hogy most melyik izmot kell erősíteni, milyen gyakorlatra van szükség. (Wade is ír erről a Fegyencedzés c. könyvben, A test bölcsessége című fejezetben). Az edző valóban ráérzett arra, hogy nekem személy szerint mire kell többet edzenem, és mire kevesebbet. Ezt nem adja meg semmilyen csoportos foglalkozás, sem DVD vagy könyv. Ha újra jobban keresek, újra járok edzőhöz. A személyre szabott szakemberi segítség nekem eddig még mindig bevált, legyen szó sportról, táplálkozásról, lelki problémákról, nyelvtanulásról.
Amíg itt vagyok, addig viszont marad a fegyencedzés. Ezt a hetet bevezetőnek szántam. Mivel egy hónapja egy középhaladó, osztott háromnapos edzéstervet csináltam teremben, annyira nem rossz a kondim így 6 hét kihagyás után sem. Ennek ellenére minden gyakorlatnak az első lépésvel kezdtem. Mindenből tudtam produkálni a középhaladó sorozatmennyiséget. Két napon edzettem, egyiken a fekvőtámaszt és lábemelést, másikon a húzódzkodást és guggolást csináltam.
Bár aggódtam, hogy túl könnyű lesz, a szerző rengeteget beszélt a gyakorlatok pontos elsajátításáról, a kapkodás mellőzéséről. Ezért eldöntöttem, rászánom az időt, és kezdem az elején, hogy valóban helyesen megtanuljam a gyakorlatokat. A fekvőtámasz és a lábemelés jól ment, lett izomlázam. Jövő héten szerintem emelem az ismétlésszámot, A vízszintes húzódzkodás túl könnyű, ott szerintem léphetek a második lépésre. A gyertyában guggolás nem nehéz, viszont az egyensúlyomat nagyon nehéz megtartanom, és nem tudom magamat kiegyenesíteni, mert félek, hogy eldőlök. Szóval ott nem az a baj, hogy nem vagyok elég erős hozzá, szerintem elég könnyű gyakorlat. Viszont az egyensúly érzékem, és koordinációs képességem ezek szerint javításra szorul. Ezért addig próbálkozom a gyertyás guggolással, amíg tökéletesen meg nem tudom csinálni, ebből az egyből nem növelek sorozatszámot. A híddal és fejjel lefelé fekvőtámasszal nem foglalkozom egyelőre. Wade sem ajánlja kezdőknek, és a többi fegyencedző blogger is csak később kezdte el.
Jómagam is megtapasztaltam, amit Wade ír: Aki az elején túlhajtja magát, hamarabb elveszti a motivációját, mint aki kis lépésekkel halad a cél felé. Engem a túlzott elvárások mindig kifárasztottak, és kudarcélményeket okoztak. Ellenben ha csak apró lépésekben haladtam a cél felé, akkor egymást érték a sikerélmények, és a lelkesedésem sem hagyott alább.
Remélem, hogy ez a blog segít nekem, hogy ne hagyjam abba a sportot, és végre ki tudjak szabadulni az evés és hízás fogságából. Ezáltal mások is megláthatnák azt a pillangót, aki most egy zsírból és bánatból készült bábba van belevarrva, amiből hiába próbál kitörni.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)