Kedd: Futás 40 perc
Szerda Fegyencedzés
1.1 fekvőtámasz falnál 2X25
2.1. lábemelés 2.25
Szombat fegyencedzés
húzódzkodás falnál 2X20
guggolás gyertyaállásban 2X25
Három hete vagyok Franciaországban, (erről írok egy másik blogot: http://www.followanetttofrance.blogspot.com/)
Végre újra elkezdtem sportolni, akkor is,ha jóval kisebb intenzitással, mint korábban. 2008 szeptembere óta most fordult elő először, hogy több, mint két hetet töltöttem el sportolás nélkül. Igen. Augusztus 4-e óta SEMMIT nem mozogtam. Ez borzasztó. Remélem, ennek mostantól vége.
A heti kétszer 40 perc futó edzés szerintem elég kardiónak, régen sem kardióztam ennél többet. Emellett lépcsőzök a másodikra, mert nincs lift, és bringával járok mindenhová, mert a kisvárosban nincs metró, mint szeretett fővárosunkban, annyira viszont azért nem kicsi, hogy mindenhová gyalog járjak. Ja, és a gyerekkel való napi minimum fél órás szaladgálás és focizás is jót tesz.
A gondom viszont a súlyzós edzés. Azt már régóta megfigyeltem, hogy a futás nem elég, ha szép feszes és izmos testet akarok. Életemben először Rubint Réka alakformáló DVD-inek rendszeres használata után vettem észre, hogy Jéééé, feszes a combom, keményebb a fenekem, megfeszül a hasam, jobb a tartásom, szebb a járásom. Valamint a fogyás is felgyorsul, meglódul az anyagcserém, az edzős napokon pedig eszembe se jut az édesség. Hát igen. Ezt adja a súlyzós edzés, bármennyire is imádom a futást, az kevés ehhez. Viszont az erősítés kardio nélkül szintén kevés, mert bár szép feszes vagyok, a lépcsőn felszaladás lihegést okoz. Egyszóval nem lesz állóképességem.
Ma már egyre több nő tudja, hogy ez nekünk is kell, nem csak a pasiknak. Az is tévhit, hogy a súlyzós edzéstől NDK-s súlyemelőnő-külsőnk lesz. Ez hülyeség, a hormonháztartásunk sem engedi, hogy úgy nézzünk ki, mint a gyúrós pasik, ráadásul én sosem pumpáltam magamat proteinnel, mint a testépítő férfiak vagy nők. Amikor a fitness DVD-k és a csoportos alakformáló órák nem okoztak izomlázat, magazinok fotói alapján és netes edzéstervek segítségével elkezdtem gépeken is edzeni. Bármennyit is olvastam azonban ebben a témában, sokszor nem voltam biztos benne, hogy jól tartom -e magamat a gépen, elegendő sorozatot csinálok -e elegendő súllyal, jó -e a sorrend, nem hagyok-e ki valamilyen izmot. Ezért személyi edzőhöz kezdtem járni. Eddig nekem ez vált be a legjobban, mint mozgásforma. Nagyon jó szakembert sikerült találnom, aki rengeteget beszélt nekem anatómiáról, táplálkozásról, kémiai folyamatokról, lelki tényezőkről. Olyan edző volt, aki hivatásnak tartotta, amit csinál, nem csajozni járt a terembe. Sokan mondják, hogy egy ponton túl már nem is tudomány, inkább egyfajta művészet felismerni, hogy most melyik izmot kell erősíteni, milyen gyakorlatra van szükség. (Wade is ír erről a Fegyencedzés c. könyvben, A test bölcsessége című fejezetben). Az edző valóban ráérzett arra, hogy nekem személy szerint mire kell többet edzenem, és mire kevesebbet. Ezt nem adja meg semmilyen csoportos foglalkozás, sem DVD vagy könyv. Ha újra jobban keresek, újra járok edzőhöz. A személyre szabott szakemberi segítség nekem eddig még mindig bevált, legyen szó sportról, táplálkozásról, lelki problémákról, nyelvtanulásról.
Amíg itt vagyok, addig viszont marad a fegyencedzés. Ezt a hetet bevezetőnek szántam. Mivel egy hónapja egy középhaladó, osztott háromnapos edzéstervet csináltam teremben, annyira nem rossz a kondim így 6 hét kihagyás után sem. Ennek ellenére minden gyakorlatnak az első lépésvel kezdtem. Mindenből tudtam produkálni a középhaladó sorozatmennyiséget. Két napon edzettem, egyiken a fekvőtámaszt és lábemelést, másikon a húzódzkodást és guggolást csináltam.
Bár aggódtam, hogy túl könnyű lesz, a szerző rengeteget beszélt a gyakorlatok pontos elsajátításáról, a kapkodás mellőzéséről. Ezért eldöntöttem, rászánom az időt, és kezdem az elején, hogy valóban helyesen megtanuljam a gyakorlatokat. A fekvőtámasz és a lábemelés jól ment, lett izomlázam. Jövő héten szerintem emelem az ismétlésszámot, A vízszintes húzódzkodás túl könnyű, ott szerintem léphetek a második lépésre. A gyertyában guggolás nem nehéz, viszont az egyensúlyomat nagyon nehéz megtartanom, és nem tudom magamat kiegyenesíteni, mert félek, hogy eldőlök. Szóval ott nem az a baj, hogy nem vagyok elég erős hozzá, szerintem elég könnyű gyakorlat. Viszont az egyensúly érzékem, és koordinációs képességem ezek szerint javításra szorul. Ezért addig próbálkozom a gyertyás guggolással, amíg tökéletesen meg nem tudom csinálni, ebből az egyből nem növelek sorozatszámot. A híddal és fejjel lefelé fekvőtámasszal nem foglalkozom egyelőre. Wade sem ajánlja kezdőknek, és a többi fegyencedző blogger is csak később kezdte el.
Jómagam is megtapasztaltam, amit Wade ír: Aki az elején túlhajtja magát, hamarabb elveszti a motivációját, mint aki kis lépésekkel halad a cél felé. Engem a túlzott elvárások mindig kifárasztottak, és kudarcélményeket okoztak. Ellenben ha csak apró lépésekben haladtam a cél felé, akkor egymást érték a sikerélmények, és a lelkesedésem sem hagyott alább.
Remélem, hogy ez a blog segít nekem, hogy ne hagyjam abba a sportot, és végre ki tudjak szabadulni az evés és hízás fogságából. Ezáltal mások is megláthatnák azt a pillangót, aki most egy zsírból és bánatból készült bábba van belevarrva, amiből hiába próbál kitörni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése